Műholdak radarjeleinek segítségével térképezték fel a kolontári vörösiszap-tározó átszakadt gátjának területét múltját, amiből kiderült: évek óta süllyedt és deformálódott.

Megjelentek az első eredményei annak a vizsgálatnak, melyet egy magyar vezetésű űrkutató csoport végez, hogy megismerjük az ajkai vörösiszap-tározó múltbeli stabilitását, mozgástörténetét - írja az urvilag.hu.
Az egyéni kutatói kezdeményezésre indult vizsgálatot Dr. Grenerczy Gyula (Földmérési és Távérzékelési Intézet, Kozmikus Geodéziai Obszervatórium) és Dr. Urs Wegmüller (Gamma Remote Sensing, Svájc) végezték az Európai Űrügynökség (ESA) és a Kepler Space közreműködésével. A kutatómunkában az egyik legújabb, legkorszerűbb, igen komplex űrgeodéziai módszert, a differenciális és az állandó szórópontú apertúraszintézises műholdradar-interferometriát (PSI) alkalmazták. A módszer lényege, hogy műholdak radarjelekkel pásztázzák a Földet, a visszavert jeleket detektálják, az adatokat pedig elraktározzák. Minden áthaladáskor a visszavert radarjelekből a műhold képet alkot a tájról, s így a különböző időpontokban végzett műholdas mérések segítségével, azok megfelelő tudományos módszerrel való összehasonításával egyes objektumok mozgása nagy pontossággal meghatározható. (A technikáról magyar nyelven részletesen itt olvashatnak.)

Miért különleges vizsgálati módszer?

A vizsgálati módszernek több különlegessége is van. Ez az egyetlen létező mozgásvizsgálati technika, ami a múltba lát, s így utólagosan is kimutathatók vele a mozgások. Akkor is, ha senki soha ott nem végzett korábban semmilyen mérést. Minden más technikánál mérési pontokat kell telepíteni, helyszínen kell a méréseket elvégezni, s várni, hogy idővel az elmozdulások kimutathatóvá váljanak. Ez esetben viszont a helyszíni ponttelepítés és mérések helyett a műholdak már évekkel (akár közel két évtizeddel) ezelőtt elvégeztek minden szükséges mérést. Így a mozgástörténet helyszíni munka és mérések nélkül is a múltba visszamenően vizsgálható. További előnye, hogy nem kell engedélyt kérni, az adott területre belépni. Amit az űrből a műhold lát, annak a mozgása vizsgálható. A módszerrel akár 18 évre visszamenően, 1992-ig meg lehet ismerni a mozgástörténetet illetve stabilitást.

A vörösiszap-tározóval kapcsolatban először az Európai Űrügynökség 2001-ben felbocsátott Envisat műholdjának ASAR szenzorával készített radarfelvételeket vizsgálták. A műhold által a területről készített összes felvételt bevonták az analízisbe. Az első 2003 márciusában, az utolsó a katasztrófa előtt másfél hónappal készült. Az interferometrikus technika lehetővé teszi, hogy a felvételek közötti elmozdulások meghatározhatók legyenek, s az egyes reflektáló felszínek elmozdulásairól idősor a készüljön. Ilyen reflektáló felszínek az egyes emberi építmények, szerkezetek. Ellenben a szántóföldek, erdők, mezők, vízfelszínek nem alkalmasak az Envisat ASAR szenzorral végzett műholdradaros mozgásvizsgálatra. A geometria is lényeges elem a detektálhatóságot tekintve, hisz szükséges, hogy visszavert jel beérkezzen a műhold antennájába.

A műhold nagyjából észak-déli pályán halad, s jobbra lefelé néző szenzorral rendelkezik. Közel 23 fokos magassági szögben küldi a jeleket és detektálja a visszavert hullámokat. A nem megfelelő konfiguráció esetén a radarjel más irányban halad, s így nem detektálható a műholdantenna számára. A vizsgálatba északról délre haladó leképezéseket vontak először be. A kutatás további szakaszában a másik irányt is megvizsgálják, hisz a reflexiók a más irányból történt felvétel esetén máshonnan is lehetnek, így több pontban és részletesebben lehet majd vizsgálni a mozgásokat.

A tározó gátrendszere évek óta nagy sebességgel süllyed

Az urvilag.hu beszámolója szerint a vizsgált területen összesen több mint 15 ezer (!) pontban sikerült a kutatóknak meghatározni a sebességet és a mozgástörténetet az adatok alapján. A vizsgálatok kimutatták, hogy a tározó gátrendszere évek óta nagy sebességgel süllyed. Ezek a süllyedések nem csupán intenzívek (mértékük évente az 1 cm-t is meghaladta), hanem egyenetlenek is a gát mentén. A gát egyes részei jobban, más részei kevésbé süllyedtek, folyamatos mechanikai feszültséget okozva a gát szerkezetében. A kis területen lejátszódó nagy mozgáskülönbség okozhatta a végzetes törést és a gátszakadást. A gát a kimutatott maximális süllyedés és a legnagyobb differenciális mozgás helyén szakadt ki. A szakadás helyétől 120 méterre a nyugati gát szinte stabil volt, míg annak déli része szintén jelentősen süllyedt. A vizsgálat eredményeiből következik, hogy a gátak stabilitásának monitorozásával a mozgások évekkel ezelőtt kimutathatók lettek volna. A nagymértékű és térben változatos differenciális mozgás egyértelműen jelezte volna, hogy csak idő kérdése a szerkezet törése, átszakadása. Így annak stabilizálásáról gondoskodni lehetett és kellett volna. Ezek az első eredmények egyelőre 2003-ig visszamenve mutatták ki a süllyedést.

A gátszakadás következtében kritikus állagromlást szenvedett északi gát mozgásairól ebben az észleléssorozatban nincs információ, hisz az a műholdas jelküldéshez képest kedvezőtlen irányítottságú szerkezet, így megbízhatóan értelmezhető reflexió nem érkezik vissza a műhold antennájába. Ebben más észlelési geometria segíthet. A vizsgálat elkövetkező fázisaiban a régmúltat, az ESA ERS-1 és ERS-2 műholdjaival 1992-től 2000-ig terjedő időszakot lefedő radaradatokat is megvizsgálják. Más műholdrepülési irány alkalmazását, valamint más hullámsávban működő műholdak adatainak vizsgálatát tervezik. A legmegbízhatóbb és legtöbb észlelést és a legrészletesebb idősort azonban az itt bemutatott Envisat műhold adja.
Forrás: www.urvilag.hu

http://www.boon.hu/hirek/magyarorszag/cikk/a-vilagurbol-lathato-volt-a-kolontari-gat-mozgasa/cn/news-20101116-11343912